/Boethius: A filozófia vigasztalása/
----------------------------------------------------------------------------
A kétségbeesett vágyakozás, hogy valami hirtelen kiáradó érzelmet vessek papírra mindig elbukik a kényszeresség oltárán.
Az eredménytől független oktalan sírás meg legyen betudható hamvas lánylelkem kuszaságának. (Az élet nagy kérdése ugye, hogy a cél, vagy az odáig megtett út-e a lényeg.)
Szeretnék illusztrálni, szeretném ezt a vackot is illusztrációnak hívni, de nagyon álságos lenne.
Ettől függetlenül, olvassanak Boethiust, mert az jó.
